Szabó Lőrinc: Föld, erdő, isten. 1. A vándor elindul

Vers vigyázzon a látásodra

Irodalmi munkásságomnak ez alatt az idő alatt állandó és lényeges alkatrésze volt a műfordítás: az örömön kívül tanítást és tanulást jelentett. Vers vigyázzon a látásodra során két nagy lírai beszámoló-kötetem született — az Örök Barátaink I. Bensőségesen, s valahogy az eredeti élmény jegyében összeismerkedtem tehát régi és új, közeli és távoli költőkkel, barátokkal, s noha a legjobb műfordítás is csak tükörkép, a megmunkálás révén kapcsolatom sok esetben bensőségesebb lett velük, mint amilyet olvasási ismeret vagy a legműhelyszerűbb elméleti-kritikai megbeszélés teremthet.

Hogy a műfordító hogyan végezte és végzi mindenkor a világirodalom élő lélekcseréjét, gondolatcseréjét, arról már többször írtam. Utakat nyit egy-egy nyelv határsorompóin át. Nélküle vak és süket maradna az érdeklődés mindarra, ami kívül esik a nemzeti nyelv körén; általa viszont mintegy egyetemesen, együttesen töpreng az emberiség az élet állandó vagy állandóan ismétlődő-alakuló kis és nagy dolgai fölött.

Áll a mozaikkal kirakott asztalkán, Mind a két mutató az egy órán áll most, Dél- vagy éjfél után? Régi s ujabb bölcsek: Homér, Shakespeare szobra Mezetlen tánczoló nymphákkal egy sorba, Közbe egy-egy ércz ló, egy kitömött páva, Fali állványokon, üveges szekrényen; Egymás satyrái, egymás mellett állva Megférnek szerényen. Czifraságnak valók, valamint a könyvtár, Melyben díszkötésű könyvek állnak végig. Őket csak a pompás kűlsejükért nézik. Ama jó könyvek ez aranyos kalitba' Soh' se voltak nyitva.

Szellemi csereforgalom az élet, minden szüntelen folyik, politikában, néprajzban, tudományban, üzleti viszonylatban; s évszázadok óta fokozatosan gyorsult. A líra terén azonban különleges akadályokkal találkozik. Az igazi versfordításhoz ugyanis igazi költői ihlet, helyesebben: ihletképesség, teremtő látás és különleges nyelvi erő és érzék kell.

A legjobb tanár, a legcsodálatosabb Mezzofanti még nem költői tolmács. A műfordító ott kezdi, ahol a nyelvtanár és a filológus abbahagyja bár célszerű, hogy maga is tanár legyen egy kicsit. Ne volna az efféle munkákban sok azonos elem a közvetlen alkotással, aligha foglalkoztak volna költők, akik a maguk élményeit is ki tudják fejezni, minden korban és minden égtáj alatt oly makacson és oly szeretetteljesen azzal a másodlagos alkotó tevékenységgel, hogy távoli és többnyire rég halott szellemek érzéseit és gondolatait egy-egy bonyolult formai-zenei rituálé előírásai szerint újjáteremteni próbálják.

Külső okok, alkalmak, kultúrprogramok üdvösen előmozdíthatják az ilyen vers vigyázzon a látásodra, az igazi hajtóerő azonban a műfordításban lényegileg mégis az ihlet izgalma. A fordító-költő nagyon élvez valamely idegen lelket, idegen művészi megnyilatkozást, s mutogatni, terjeszteni akarja a tetszését.

Az emberi, gondolati, érzelmi és szellemi szépség szociális szerepe és értéke sohasem mellékes. S mennyi nagyszerűt teremtettek a nemzetek és kultúrák, az évezredek, a múlt és a jelen! Még egészen széleskörű tárgyismeret is csupán részletismeret ezen a téren.

Kortárs versdialógus – az Irodalmi Jelen költészet napi versösszeállítása

Másrészt órákig elemezhetjük mások egyes alkotásait, melyeknek esetleg épp az ad különleges hitelt vagy érdekességet, hogy messziek és régiek vagy hogy olyan újak és szomszédosak, részletesen ismerhetjük a mű vers vigyázzon a látásodra, megjelölhetjük pontos műszavakkal a formáját, a rím- és ritmusképletét: a hallgató mégsem hallja, mégsem látja és érzi a nyelv, a képek, a tömörség, az ütem, a kapcsolásmód külön-külön szuggesztív erejét és együttes ízeit, nem veheti át azt az eleven fiziológiai pezsgést, zsongást, ami a tárgyi, gondolati közölnivalón túl még szintén ott van a versben.

Az idegen költői művet le kell játszani. Az igazi versfordító szerepe azonban több, mint például a zenei előadóművészé: saját tehetsége a hangszer, vers vigyázzon a látásodra játszania kell, s megzendülő hegedűje, a nyelv, melyre fordít, szavanként születik a darabbal, amelyet a kótából lejátszik.

vers vigyázzon a látásodra

A népnyelvek zsenijének különleges sajátságai, örök parancsai, változó szeszélyei és szakadatlan friss rögtönzései vannak. Élő nyelveink jó részét minden valódi író művei állandóan növekvő tavaszban, állandóan rügyezésben tartják. A kitűnő műfordítás előfeltétele tehát kitűnő költészet, s a benne megoldott nyelvi feladatok egyenértékűek bár egy nép lelkére korlátozottak az eredeti alkotás hasonló eredményeivel.

Ezért teremtettek már fordítások irodalmi nyelveket, vagy — ami könnyebb — irodalmi iskolákat, stílusokat; ezért nem fordíthat verset senki a maga eredeti költői rangján felül.

Main navigation

Verset rendszerint eredetiből szeretünk fordítani, de persze ez a törvény is ismer kivételeket. Nagyobb közösségekhez — főleg árnyalt és mély dolgokról — vers vigyázzon a látásodra nehéz, sőt lehetetlen másképp beszélni, mint az anyanyelvünkön; a műveltek, a nyelvismerők kultúrája még nem népkultúra.

Éltető erejű fordításokban azonban az idegen műremekek színházakon, iskolákon és az egyéni művelődési vágy változatos útjain át lassan bejutnak a költők, a közönség, a nemzet tudatába, beleépülnek a múltba és a népbe, s együtt kezdenek hatni a saját klasszikusainkkal. Ahogy Shakespeare száz év óta csakugyan magyar klasszikus is, s ahogyan Dante már elindult s vers vigyázzon a látásodra Puskin és Racine is elindulhat effajta önkénytelen rendeltetése felé.

Az egész világirodalmat azonban semmiképpen sem foghatná át egyéni tudás, tolmácsoló erő, egyéni élet; még közösen és céltudatosan végzett munka sem.

Túl sok a szép és a jó, az ami valamely szempontból érdekes, fontos. A versfordító idegennyelvű kollégáinak hasonló műveiről is tud, azokból is tanul és értesül.

A világkultúra ismertetésében egész híd-rendszerek futnak egymáson keresztül-kasul. Nem lehet tehát — s elvileg sem kell — az eszményi kívánalom hangoztatása mellett kizárni azt a megoldást sem, melyet egyébként az élet úgyis rég megteremtett és fenntart, hogy ti. A nyersfordítások és közvetítő nyelvek használatáról beszélek, szükségmegoldásokról, amelyek — sem maguk, sem eredményeik — sohasem húzhatók egy kalap alá.

vers vigyázzon a látásodra

Hogy a magam tapasztalatából és gyakorlatából beszéljek: elvben én sem kívántam közvetve fordítani. Megismertem azonban idegen fordításokban még idegenebb műveket, s egyiket-másikat nagyon szerettem volna magyaroknak megmutatni.

Egy-egy ősi hindu vagy kínai munkára, versre, részletre gondolok. Választhattam két lehetőség közt: vagy igénybe veszem a tolmácsaimat, vagy véka alatt tartom azt, amit tükrökön át hozzám jutott fénynek érzek. Főleg tanulmányaimban vettem hasznát az ilyen közvetítőknek, hidaknak, de fordítottam is ily módon egyet-mást.

Életem alakulása, s a lassan már történelmivé váló események hozták magukkal, hogy a nyugat-európai líra számontartása és ismertetése mellett nagyobb nyomatékkal — és már ne csupán passzíve, ne csupán olvasóként — forduljon figyelmem az orosz költészet felé, melyet különben külföldi fordító kollégák munkáiból kezdettől fogva, s hazai viszonylatban elég jól ismertem.

vers vigyázzon a látásodra

Rajzolgatni kezdtem tehát, még az ostrom alatt, a bunker mogyorónyi mécslángjánál, azt a képet, amely bennem Puskinról, Lermontovról, Tyutcsevről élt: őket ismertem legjobban. Száz költeményük magyar megformálása természetesen rögtön nagy hányaddal emelte közvetett fordításaim számát.

Az ő verseiket aztán vers vigyázzon a látásodra követték, régieké és újaké, szaporítva az áttételes fordításokat, de egyúttal csökkentve versfordítói összmunkásságomban a tágabb körkép hiányosságait.

Ez rövid historikuma versfordítói művemben annak, hogy most már az orosz területre is erőteljesen kiterjed. Ami így készült, érdeklődés és szükséglet, valamint rendelkezésre álló anyagok egyeztetése volt minden esetben, s egy-egy vers-látomást, mindenesetre egy kíváncsi szakember látomását igyekezett rögzíteni, olyan szakemberét, akinek komoly becsvágya eltalálni az igazat és a helyeset, kiérezni és megmutatni a művekből mindazt, amire csak van szerve és szerszáma, illetve képessége.

Jeleztem már, hogy ez a mostani kötetem régebbi hasonló gyűjteményeimnek válogatott anyagán alapszik. Ehhez járult az nyara óta készült lírai fordításaim javarésze. A versek csoportosítása a tematikai és hangulati rokonság helyett most a történeti szempontot választotta, a kötet maga pedig szélesebb olvasóközönség kezébe jut. Könyvem, noha terjedelmes és mintegy félezer költeményt tartalmaz, mutatja, hogy egyénileg sok területét bekalandoztam sok nép költészetének.

Igazi, teljes világirodalmi antológiának mindamellett mégsem tekinthető. Nem annak készült. Látom térképemen a fehér foltokat, ahol nem jártam vagy ahonnan vers vigyázzon a látásodra sikerült hazahoznom valamit. A hiányok egyáltalán nem jelentik azt, hogy egyes korszakokban, myopia szemvizsgálati diagram vagy tizedekben ne éltek volna érdemes, sőt nagyszerű költők.

Hogy néhány példát említsek: különösen sajnálom, hogy a görögök közt nincs nyoma Homérosznak és három kedves tragédiaíróm karénekeinek, s hogy a régi Rómából nem szólaltattam meg Vergiliust s a nekem különösen kedves Lucretiust. Az ezüstkori, sőt kereszténykori de még pogány latin költészet anyaga viszont szakembereknek is szolgál néhány vers vigyázzon a látásodra. Kína és India roppant múltjában sokkal több lakik, mint álmodjuk!

Az európai ókor után viszonylag keveset tár föl a középkor. A világköltészet teljes képéhez oda kellene gondolnunk még az olasz és spanyol lírát is, az ún. A modern költészet minden hézagosság mellett többnyire elég jól van képviselve; a kortársi gyengébben.

A versek történeti csoportosítása könnyen áttekinthetővé teszi mindazt, ami van, mindazt, ami hiányzik. Ha lesz erőm és időm, bizonyára javítani fogok még az arányokon.

Még néhány technikai megjegyzést. Végeztem kisebb-nagyobb simításokat egy-két olyan költeményen is, melynek magyar szövegét korábban elhamarkodottan, véglegesnek jeleztem. Minthogy egyszerűsítés kedvéért most elhagytuk a közvetlen eredetiből készült fordítások címe alól az idegen címet, itt közlöm, hogy a kötet valamennyi görög, latin, angol, német, francia s egyetlen olasz verse közvetlen fordítás; a többi a fentebb ismertetett módon, magyar nyersszövegek vers vigyázzon a látásodra külföldi verses vagy prózai fordítások segítségével, legtöbbször négy-öt fordítás egybevetése és mérlegelése alapján készült.

A fordító mindig a teljes formahűség alapján állt, ettől az elvtől csak kényszerből vagy adathiány esetén s valószínűleg nem sok esetben tért el. A tulajdonnevek magyar átírását most sem lehetett teljes következetességgel megoldani.

vers vigyázzon a látásodra

Függelékként a költők legszükségesebb lexikális adatai zárják rövidlátás 4 75 könyvet; teljességre vagy eredetiségre nem tarthatunk igényt; köszönet mindazoknak, akik segítettek összeállításukban.